Ige:

Olvasd 2Móz 12,3-14.

Nagypéntek van, amikor a keresztyénség J. Kr. váltsághalálára emlékezik. Mi is ezt tesszük, de egyben folytatjuk a testté lett Igéről, azaz J. Kr.-ról is a sorozatot, ezen belül a Róla szóló próféciákat. A pászkabárányról szóló, előbb felolvasott prófécia is Kr.-ban teljesedett be.

1.) Miért rendelte el az Úr a pászkabárányt?

Azt olvastuk, hogy Isten ítéletet akart tartani Egyiptomban. Meg akart ölni minden elsőszülöttet, embertől baromig, és Egyiptom minden bálványistene felett is ítéletet akart tartani. Izrael népét azonban meg akarta kímélni.

A pászkabárány feláldozásával, vérének az ajtófélre és a szemöldökfára való hintésével kerülhette el Izrael azt a csapást, amit az Úr Egyiptomra hozott. Ennek az üzenete az volt a számukra, hogy ők is bűnösek, Izrael fölött is ítéletet tarthatna az Úr. Hogy ezt nem teszi meg, annak oka nem az ő kiválóságuk vagy jóságuk. A megmenekedésüknek ára van: egy ép, hím, egyesztendős bárány halála és vére. Csak a bárány vére miatt kerüli el házaikat az öldöklő angyal.

Ennek a történetnek az üzenete a mi számunkra is ugyanez. Isten ítéletet tart a világ felett. Csak egy módon lehet megmenekülni, az Isten Bárányának, a bűntelen J. Kr.-nak az értünk kifolyt vére, áldozata alapján. Most nemcsak a zsidó népet, hanem minden embert kész az Úr megmenteni, aki hittel elfogadja, hogy az ő bűneiért is elég J. Kr. vére. Mindenkit megment, aki bizalmát, hitét J. Kr.-ba veti.

2.) Mit jelent a két ajtófélre és a szemöldökfára hintett vér?

Azt olvastuk a 13. v.-ben: És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét.

(1) Azon az éjszakán az öldöklő angyal a vért nézte. Nem a házban lévőket vizsgálta meg. Nem azt nézte, hogy az ott lakók milyenek, hanem azt, hogy ott van-e a vér az ajtófélen és a szemöldökfán. Ahol a bárány vére volt, ott nem pusztított a halál. Miért? Mert a megérdemelt halált a bárány, a helyettes áldozat szenvedte el.

Ma is így van. Minden ember bűnös, és emiatt mindannyian a halált érdemeljük. De mikor Isten ítéletet tart, arra néz, hogy ki fogadta el a helyettes áldozatot, J. Kr.-t. Isten igazságos. Kétszer nem büntet halállal ugyanazért a bűnért. Aki hisz abban, hogy Isten az ő bűneiért J. Kr.-t büntette halállal, az megmenekül a kárhozattól, mert annak az élete Kr. vére alatt van, és Isten a vért látja, nem az ember bűneit.

(2) Így olvastuk: a vér jelül lesz nektek a házakon. Azon az éjszakán hallhatta Izrael népe az egyiptomiak jajgatását. 2Móz 12,30b: és lőn nagy jajgatás Egyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna. Talán voltak, akiket elfogott a kétség, és arra gondolt, az ő elsőszülöttje is meghalhat. Talán voltak olyan elsőszülöttek is, akik reszkettek, nem öli-e meg őket is Isten angyala. Ekkor a kikent vér, mint jel tudott békességet adni, és a szívüket megnyugtatni, hiszen Isten megígérte: meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre. Mindenki megnyugtathatta magát és elsőszülött gyermekét: Hiszen ott a vér az ajtófélen és a szemöldökfán!

Nekünk, mai embereknek is jel J. Kr. vére. Ha vádolna a lelkiismeretünk vagy a sátán, csak a jelre kell néznünk, Kr. vérére, és Istennek a Kr. véréről adott szavára: 1Pét 1:18-19 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.

3.) Az Úr Jézus a mi pászkabárányunk

Az Ige az Úr Jézust valóban pászkabáránynak nevezi. 1Kor 5:7b a mi húsvéti (helyesebben pászka) bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. Ha összevetjük Istennek a pászkabárányra vonatkozó előírásait azzal, ahogyan az Úr Jézusnak, mint Isten Bárányának a golgotai áldozata történt, feltűnően látszik az előképnek és a valóságnak az egyezése.

(1) Az időpont kérdése. Ennek több vonatkozása is van.

1. Azt olvastuk, hogy a bárányt a hó 10-én kellett venni, és őrizet alatt kellett tartani 14-ig, és akkor kellett megölni. 4 napig őrizték. Ez a 4 nap annak a 4.000 évnek az előképe, ami Ádám bűnétől Kr. haláláig eltelt. Már Ádámnak megígérte Isten a szabadítást, de az ígéret 4.000 év múlva teljesedett be.

Ez a 4 napig tartó őrizet még azt is jelképezi, amit Péter apostol ír Kr.-ról, a hibátlan és szeplőtelen Bárányról. 1Pét 1:20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek. Isten már a teremtés előtt elrendelte Fia áldozatát, a bűnesetkor kijelentette, és az idők végén, vagy Pál apostol szavai szerint mikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, eljött testben, és mint Isten Báránya meghalt az egész világ bűneiért.

2. Isten pontosan előírta, melyik napon kellett megölni a pászkabárányt annak idején Egyiptomban. Azt is elrendelte az Úr, hogy ezt minden évben, ugyanezen a napon hogyan kell megünnepelni. Az evangéliumok leírják, hogy az Úr Jézus közvetlenül a halála előtt a tanítványaival megtartotta a pászkavacsorát. Luk 22,15: És monda nekik: Kívánva kívántam a húsvéti (=pászka) bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék. Mikor ezt befejezték, az Úr arról beszélt, hogy Ő az igazi pászkabárány, és hamarosan feláldozza magát. Luk 22,19-20 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nekik, mondván: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti értetek kiontatik. Aztán a Gecsemánéba mentek, ahol még azon az éjszakán elfogták, és reggelre kelve halálra ítélték. Még aznap megfeszítették. (A bibliai időszámítás szerint a nap este kezdődik.) Tehát az Úr a pászkaünnep, a pászkabárány leölésének a napján áldozta fel magát.

Fruchtenbaum testvérünk, aki jól ismeri a törvényt, zsidó szokásokat, azt írta: „Mk 15,25 szerint a harmadik óra volt, amikor megfeszítették Őt. Ez a mi időszámításunk szerint reggel 9 órát jelentett. De a páska első napja is volt - és ennek nagy jelentősége van. Ez volt az ideje a páskaáldozat bemutatásának a templomhegyen. Tehát két hegyről van itt szó, amelyek nincsenek távol egymástól. A templomhegyen áldozták fel a páskabárányt, a Golgotán pedig Istennek a páska-bárányát áldozták fel, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában”.

Az Urat sokan gúnyolták: Máté 27:40 ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! „Itt Sátán utolsó kísérletéről van szó, hogy Jézust a keresztről való leszállásra indítsa. Egyrészt holtan akarta látni Jézust, de nem ekkor és nem ilyen módon akarta meghalva látni. Ha ugyanis Jézus más időpontban halt volna meg, mint a zsidó páska idején, és más módon, nem keresztre feszítés által halt volna meg, úgy kereszthalála nem lett volna páskaáldozat, engesztelő áldozat. Jézusnak a megfelelő időpontban, a megfelelő módon kellett meghalnia. Gyakran olvasunk kísérletekről Jézus megölésére, a páska előtt, valamint olyan módon, mint a megkövezés, vagy a kard. Ezek a kísérletek azonban mind kudarcot vallottak, mert még nem jött el az Ő ideje. Ha Jézus leszállt volna a keresztről, hamis messiásnak mutatkozott volna. Mert a Messiás számára előírt halál módja a keresztre feszítés volt. Éppen ennek a követelésnek az elutasítása, hogy szálljon le a keresztről, vált annak bizonyítékává, hogy Ő valóban a Messiás”. (Eddig Fruchtenbaum tv.-től az idézet

(2) beteljesedés: A csontok megtörésének tilalma. 2Mózes 12,46 szerint, a páska előkészületei során nem volt szabad megtörni a páskabárány csontjait. Az Úr 6 órán át szenvedett a kereszten. A mi időszámításunk szerint 9 órától délután 3-ig. 6 órakor már ismét este lett, és megkezdődött a szombat, ami kétszeresen is ünnep volt a pászka miatt. Éjjelre nem maradhattak a testek a kereszten. 5Móz 21,22-23: Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon… Az este közeledett, és a felfeszített két lator lábszárait megtörték, hogy siettessék a halálukat. J. Kr. azonban akkor már halott volt, így az Ő lábszárait nem törték meg. Ján 19:34-37 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból. … Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek. Ez Zak 12,10-ben van megírva.

(3) beteljesedett prófécia: A pászkabárány húsát tűzön kellett megsütni. 2Móz 12,8-9: A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve… Mi ennek az üzenete? A tűz az ítéletet jelent. Az Írás több helyen beszél az Úr haragjának tüzéről. Csak egy Igét idézek: Jer 4:23-28 verseiből: Nézek … az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, íme reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! … az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt! … Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól. Csakhogy Isten haragjának tüzét a kereszten Fia, az igazi Pászkabárány viselte el.  Akkor elhomályosodott oda fenn az ég, mert a nap elsötétült, a föld ingadozott, mert földindulás volt. J. Kr. szenvedte el Isten haragjának tüzét, amit a bűneink miatt nekünk kellett volna elszenvednünk a tűzzel és kénkővel égő tóban.

Befejezésül még az alapige 11. versének két tanulságára hívom fel a figyelmet: És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

(1) A pászkabárány húsát meg kellett enni. Az Úr Jézus azt mondta: Ján 6:54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak. Hogyan lehet az Úr Jézust, az Ő testét enni? Nyilván nem szó szerint, hanem úgy, ahogyan az Úr ugyanitt mondta: Ján 6:47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak. Enni azt jelenti, hogy hinni Benne. Hinni az Igének, ami Róla szól.

(2) Nagy sietséggel kell enni. Miért? Izraelnek gyorsan el kellett hagyni Egyiptomot, de előbb meg kellett enniük a bárányt. Nekünk sincs sok időnk azon gondolkozni, hogy higgyünk-e Isten Igéjének, higgyünk-e J. Kr.-nak, elfogadjuk-e a Golgotán történt áldozatát. Ahogyan akkor az volt a szabadítás éjszakája, a mi szabadításunk napja ma van. Most, amikor szól hozzánk az Ige, szól az Úr. Ámen

Énekeljük el a 79. sz. éneket: A keresztfát, ha nézem én…